Lenézve az emeletről, minden kicsinek
látszik, de ha zuhanunk, hirtelen először könnyű, utána pedig
az anyagot összepréselőn nehézzé válik minden. András épp
ebben a periódusban volt, amikor nem tudta még eldönteni, hogy
lelépjen-e a párkányról, vagy sem. A számla, amit törlesztenie
kellett, bár valós tényét nem tudta igazolni, ott volt előtte.
Tizenkilencmillió-ötszázezer-háromszáznegyvenöt. Úgy hatott,
mint egy ítélet, amit nem lehetett máshogyan magyarázni, csak
afféle elírásként. Ha az a háromszáz-egynéhány nem lett volna
ott, akkor még érthető lett volna, de így inkább, a párkány
helyett, úgy döntött, hogy marad a földön, és kikapcsolja a
telefont. Emlékezett még a mondásra, miszerint, ha én tartozom a
banknak egy forinttal, az az én problémám, ha viszont
egymillióval, az már a banké... Így kidobta a felszólítást, és
egyszerűbb áéletre rendezkedett be inkább, mintsem hogy bármilyen
őrült illúziót, ami ráadásul nem is az ő problémája, a
nyakába sóznának. Tudta, hogy élete végéig nem fog annyit
keresni, de talán még utána sem, a veséje, meg a bal retinája
eladása helyett, ami egyébként sem merült eddig fel benne, meg
amúgy is, mire használnák, talán majd egyszer jön valaki egy
nejlonszatyorral, és elviszi ufócsemegének? Szóval úgy döntött
folytatja a napi rutint, és ezzel leült sörözni. Azokra a szegény
bankosokra gondolt, akik fűt-fát ígérve kicsalták a befektetőik
pénzét, hogy neki adhassák azt az ötmilliót, és azt mondták
nekik, hogy majd pont ő, Takács András fogja az extra profitot
kitermelni a gyárban!? Nem ez nem volt kivitelezhető. És ahogyan
fogytak a sörök, gondolkozott tovább, egészen amíg a felesége
haza nem ért, s azt nem mondta; -Drágám, nyertem a sorsjegyen
húszmilliót!
Erre felpattant, és ideges lett. Újabb
sörért nyúlt, majd így szólt:
-Vedd fel, eltűnünk innen, pakolj, betyárbútor, kocsi aztán irány el innen!
Azzal megmutatta a számlát. A feleség
előtt minden világossá vált. Amikor kifordultak a kocsival, már
az övék volt minden. A külföldi ház, a szigettel, és persze
gyerekek, sok kis csemete. Semmit sem vittek magukkal. A többit majd
elinrtézik helyettük, gondolták, és azóta nincs Takács András,
és neje, csak valaki más egy más földrészen, akit senki sem
keres.
