Csendben fölállt, majd az asztalra
nézett. Felhörpintette a maradék kávéját, majd rágyújtott, és
szokásához híven, ezen az éjszakán sem tervezte, hogy aludni
fog. Kíváncsi volt a következő álomra, amit felcsippenthet az
éterből. Beállította a fülhallgatót a kedvenc csatornájára,
és figyelni kezdett. Kereste a nőt. Mikor megtalálta, leült és
figyelte a rezdüléseit. Kis szemmozgás, kis forgolódás, és már
el is kezdődött. A nő álmodni kezdett. Egy koncert volt épp,
amire készült a barátaival, és készülődés közben találta
meg a ma esti mese, amit azután olyan hevesen kezdett bele a
történetbe, mintha ez lenne élete utolsó éjszakája. A koncerten
még semmi érdekes nem történt, a zenészek körül kicsit
legyeskedett, majd a bárpulthoz indult, és ott meglátta őt. Egy
különös öltözetű idegent, akinek a vonzereje mintegy viharként
söpört végig a nőn. Félénken közelítette meg, majd kért egy
vodkát, hogy bátorságot merítsen az idegent pásztázó
szemeinek. Nem közéjük való. Félteni kezdte. Lassan odalépett
hozzá, de itt megszakadt a folyamat, és figyelőnk nem tudta
követni. Megszűnt az adás, mint mindig ilyenkor. Az álomhallgató
lassan új csatornát keresett, az egyik barátnőjét, aki szokatlan
módon néma maradt, nem mesélt többet a sötétségnek ezen az
éjjelen. Azt megszokta már, hogy néha elnémul mindenki, de most
dühösen figyelt, mert érezte, hogy most őt figyeli valaki a
távolból.
-Miért nem alszol, hallatszott egyszer
csak, és ez olyannyira meghökkentette, hogy letépte a hallgatót a
füléről.
-Mi erősebbek vagyunk, nincs
szükségünk gépekre a hallgatáshoz.
-Miért csinálod?- kérdezte egy újabb
hang.
-Mert ez a hobbim.
-De ez gusztustalan, nők álmait
fürkészni, nem gondolod?
-Nem. Ebből táplálom magam.
-Szóval te álmokat eszel?
-Igen. Olyanokat amikre nem akartok
emlékezni másnap.
-Nekem van egy, Mégpedig az hogy
figyelnek, és erre semmiképp nem akarok emlékezni.
-Jó akkor megeszem azt is.
-Az nem elég, mert hiába eszed, mégis
az ágy mellett találom magam reggel leizzadva, és nem tudom mitől
van ez.
-Arról nem tehetek.
-De igenis hogy tehetsz! Ha nem ennéd
meg, akkor lehet, hogy normálisan aludnék mint bárki.
-Ki vagy te?
-A rémálmod. Az amelyikben felelős
vagy valamiért.
-Az nem rémálom. Keresem a
lehetőséget, hogy valamit a vállamra vehessek, de csak álmok
jutnak nekem.
-Szegényke, akkor biztos nagyon
magányos vagy... -Ekkor megszakadt az adás, és a nő felébredt.
Felsóhajtott, -Az első éjszaka
amikor aludtam tíz éve. -És kiment a teraszra nézni a
napfelkeltét.
