Egyszer volt, hol
nem volt, volt egy öregember. Ennek az öregnek minden tavasszal az
volt az első dolga, hogy kimenjen a tóra, és ússzon egyet. Hanem
az egyik tavasszal annyira csavarta a csúz a lábát, hogy inkább
otthon maradt. Elővette az első könyvet, ami a kezébe került, és
morózusan olvasgatni kezdte. Olvasta is, egészen míg főzni nem
volt idő, akkor letette, és elővett egy zacskó babot az
éléskamrájából, és ahogyan azt kellett, elkezdte válogatni.
Hanem hallotta ám egyszer csak, hogy valaki, vagy valami elkezd
kiabálni.
-Hallod-e vén!
Hallod-e vén! Én vagyok a bab, ne merészelj engem fazékba dobni,
mert mindjárt földhöz váglak!
-Még hogy te? Te
csak mész a többiek közé a levesbe!
-Tudod mit vén?
Kössünk üzletet! Az én életem, a te fiatalságodért, mert
bizony a csúzt én leveszem a lábadról!
-Na majd hiszem, ha
látom! -Mondta az öreg, és félredobta a kiáltozó babszemet.
Telt-múlt az idő,
de semmi sem változott az öreg háza táján. A bab még várt egy
kicsit, majd a szemétdombon gondolt egyet, és szárba szökkent.
Nőtt, nőtt az égig, sőt két rőffel még a fölé, mígnem egy
égi király lova meg nem botlott benne, a királyt ledobva a
lováról.
-A szentséges
istenedet, te gaz, hát hogy merészeltél ekkorára nőni?- kérdezte
a babot.
-Nem addig van ám
az, jó uram, így amaz. Csak addig nőhetek, amíg fáj a lába a
gazdámnak.
-Hejj, azt te csak
hiszed! Mindjárt lekaszabollak az utamból!- Szólt a király, s
neki is látott kardjával a babnak, de az ahányszor elvágta, annyi
gyökeret eresztett az égi királyságban. Kaszabolta, taposta a
király, de csak nem bírt vele, és egy fertályóra múlva leült
mellé.
-Hallod-e te rusnya
növény! Látom már nem bírok veled. Miképpen szabadulhatnék
tőled?
-Te király, így a
bab, Tőlem ugyan már nem szabadulsz, sem gyermekeimtől, akiket
felajánlok neked, csak az öreg gazdámat szabadítsd meg a csúztól!
-Rendben, így a
király. És homlokát törölgetve inkább kikerülte a babszárat
ezentúl, de látva, milyen finom étek van a babból,
megszabadította az öreget a csúztól, így az el tudott menni
végre úszni. Itt a vége, fuss el véle.
