Van, mikor a
legvajákosabb boszorkány is kifogy a bűbájból, és nem jönnek
hozzá jósoltatni sem épp, ezért gyanús cselek sorozatán
keresztül találják meg a megélhetésük. Történt, hogy Luca is
így járt, és nem lévén ötlete, a szomszédjához fordult, aki
történetesen, a nagy hírű bányamester Garabanc József volt.
Először csak kötekedett vele, de később komolyra fordítva a
szót kérdőre vonta.
-Te Józsi! Aztán
mi végre neked emez szép kert?
-Hát bizony lányom,
annak hosszú ideje már, hogy az én fiam, aki a legjobb tanuló az
egyetemen, műveli, szépítgeti és gondját viseli.
-És ennek a fiúnak
van-e már párja?
-Hát az bizony csak
ímmel-ámmal akad, lévén, hogy igen csúnya ifjú, így a leányok
hamarabb elfordulnak, semhogy szemre vehetnék.
-És szebb-e mint az
ördög? Mert nekem anyám azt mondta, még két esztendeje, hogy a
fiú, ha szebb mint az ördög, de csak egy fokkal, nagy a tudománya
annak!
-Hát annál azért
egy fokkal szebb.
Teltek múltak a
hetek, és a fiú el tudott végül szabadulni az Alma matertől,
lévén hogy nyár lett, de csak a kert érdekelte. Erre felfigyelt
Luca, és csak meg akarta fogni magának a legényt. Folyton ő is
kinn lógott a kertben, csinosította, és a nyár közepén
beszerzett egy nagyon különleges fát, amit a kert közepébe
ültetett. Így telt szinte a nyár, hanem ahogyan a fa nőni
kezdett, úgy kezdte főzni a Pista, mert így hívták a legényt,
bocskorát, hogy márpedig ő ilyet még nem látott. Eljött az ősz
és nem röstellte, mikor a leány szakajtószám szedte az érett
gyümölcsöt a fáról, megkérdezni.
-Luca, kedves. Ha
megtudhatnám honnan van ez a fa, tán szerezhetnék egyet?
-Nem addig van ám
annak a nyitja, kedves szomszéd. Először meg kell főzni a
gyümölcsöt, azután majd szóba állok veled is, mert most sok a
dolgom.
-És segíthetnék
benne?
-Hát éppen a
szakajtóimat cipelhetné, kedves szomszéd.
Hanem a főzéshez
már hazaküldte a bányamester fiát a mi Lucánk, mondván az nem
férfimunka. Ekkor eltett három üveget a családnak. Egyet a
fiúnak, szerelmi bűbájokkal tele, egyet az apjának, finom
konyakkal megöntözve, egyet pedig a leendő, mert ekkor már biztos
volt a dolgában, anyósának, békítő sziruppal. Amikor
beköszöntött a tél, egy hideg reggelen aztán kopogtatott a
bányamester ajtaján.
-Józsi, szomszéd,
mert a fiad segített nyáron hoztam egy kis befőttet. -Mert akkorra
időzítette a látogatást, mikor a szentek járnak, és a fiút
elengedték a nagy egyetemről.
-Jer be lányom, így
a bányamester, de a fiam épp az erdőre ment fát gyűjteni, az
asszony meg a vásárfiát vitte eladni.
Megkóstolta az öreg
a neki szánt befőttet, és azon nyomban víg kedve támadt.
-Egyél velünk te
lány, ha már így átjöttél. Ekkor betoppant az asszony is, és
meglátta a szomszédot, fortyogni kezdett bizony a haragtól.
-Aztán mit főztél?
Kérdezte, hogy megtudta mi járatban van Luca.
-Kis befőttet a
gránátalmából, ha megkóstolná kend, örömmel venném.
-De aztán nem ám
mérget adsz nekem! Az uramat jól leitattad, már a jövő évi
pálinka után koslat!
-Eszek én is
belőle, ha úgy jó.
Ekkor falatozni
kezdtek, az öregasszony és Luca, és az öreg néne lassan békülőre
fogta.
-Aztán egész
szemrevaló vagy, mi kereskedni valód van az én rusnya fiammal?
-Nekem anyám azt
mondta, a férfi, ha szebb egy hajszállal az ördögnél, akkor már
megteszi.
-Hát, ha így
gondolod, lelked rajta.
S míg eszegettek
hazaért Pista ia, aki igen elcsodálkozott a sokadalmon.
-Gyere, István,
egyél a befőttből, ha már ősszel segítettél.
S azonmód ahogy
evett belőle elkezdett szépülni az ifjú. És mire a végére ért,
már a lakodalom időpontjában is megegyeztek. Itt a vége, fuss el
véle.
