Kevés szó maradt a tarsolyában. Anna
nagy lépésre, illetve inkább kényszeredettre szánta el magát.
Annyit gyötrődött már a különböző internetes portálokon mint
még soha, de tanács volt, megoldás alig. Beteg férje nem tudott
már dolgozni, így rá hárult szinte minden háztartási munka, így
a villanykörte kicserélése is. Igaz ő még csak a harmincnégyet
töltötte, még sem tudta megfelelően kezelni a helyzetet, ezért
mikor az izzó tönkrement, várva a reggeli félhomályt, üldögélt,
és töprengett. Férje a hatvan évével nem tett semmit, és így
egy kicsit megilletődve ment be a villamos szaküzletbe, és
kérdezősködött.
-Az ott mi?
-Egy armatúra , volt a válasz.
-Mi kell abba?
-Fénycső, és ekkor megdermedt néhány
percre, hogy hova jut így a világ, ha a fényt is csövön kapják
egyesek, neki meg csak egy vacak villanykörte kellene, a csillárba.
Mert a férje annyit bukott a pókeren, hogy már csőre sem telik...
-Elnézést, szeretne vásárolni?
Kérdezte az eladó néhány perc szünet után, amíg ez
lejátszódott a nő fejében. Hátravetette a haját, és emelt
hangon kért egy villanykörtét.
-Energiatakarékosat? Ezerkétszáz.
Lehúzta férje bankkártyáját, majd
elégedetten távozott a boltból a megszerzett dobozkával, és a
férje azon kijelentését megcáfolni vágyó kárörömmel, ugyanis
azt mondta társaságban, hogy egy nő még egy villanykörtét sem
tud kicserélni, indult haza. Hazaérve viszont furcs látvány
fogadta. A csillár alá volt állítva egy létra.
-Gondoltam erre szüksége lehet.
Mmondta a mindenes, aki állandóan férje körül tett vett, és
akinek külön megtiltotta, hogy kicserélje a körtét.
-Rendben Jozef, elmehet. Majd
határozott lépésekkel elindult a létra felé, megvizsgálta, és
magas sarkú topánjában lépkedni kezdett felfelé. Mikor elérte a
hibás fényforrást eszébe jutott, hogy apja inasa annak idején
mindig bal kézzel szedte ki a használtat, ezért ő is így kezdett
hozzá. Egyik irányban azonban meg sem mozdult, a másikban viszont
csavarva kijött a helyéről, és a megcsonkított csillárba
kapaszkodva elkezdte bontogatni az újabbnak a kicsomagolását.
Mikor készen volt azonban a kibontással elkezdte csavarni, de
ugyanabba az irányba mint előbb, így nem sokra jutott.
-Krhhhm....
-Igen Jozef?
-Az ellenkező irányba tessék.
-Ne szóljon bele, három diplomám
van.
-Ahogy óhajtja.
De valami átvillant az agyán, és
elkezdte arra. S végül diadalittasan mászott le a létrán, és
kapcsolta fel a csillárt, amin már mind az öt körte egyformán
világított.
