Címzett ismeretlen

Fenyegetést, zsarolsz kár érted

Értem én a feketéket

Kard által vész ki azzal

Hiába gyónsz, csak vigasztal

Porban fetrengő féreg

Madár sem látja már

Gépszárnyson az égen

Ez kell, ez vigasztal

Több a macska kit nevelek

Rajtad mulatok, nevetek

Jó előre mondtuk sokan

Ráfázol ha szúrod magad

Van lent rejtek oda nem néz

Szétlőtt szemedben ott a félsz

Pénzen vetted, ölnél érte

Öl majd más is, háború széle

Kevesen vagy, nincs jellem s tudás

Nőként látlak, epém beáll

Nem mutatsz szürkeség erőt

Lassan elhal minden időd

Összehordtuk, nagyjavítás

Véred hullik késünk nyomán

Csak dísznek falra akasztom

Ha mutatsz eredet-valódban

Gyenge kutat. Spiritusz.

Mozdul kezem

Láttam már a műhelyem

Több erő kéne, de elhal lépted

Utca kövén folyik véred

Iván

Iván, a nőd kezd tetszeni

Az arca, az alakja isteni

Nem félnék kocsidban a pisztolytól

Részeg lennék nőddel a királyi bortól

Iván, csak jól csinálsz valamit

Vagyonos vagy, a semmi is gazdagít

Egyszer majd vodkázunk, én pálinkát

Iszok és nézzük a sok magyar nyunyát

Itt nálunk béke van

Gazdag ha munkája van

Az egyszeri életünk több annál sokkal

Rabszolga lázadását nézzük fintorral

Iván, harminc esztendeje jól vagyunk

Előtte is sok könnyen boldogult

E rímek szerzője nem beszél a levegőbe

Nálunk lelsz majd szeretőre