Endre beleült a fotelbe, kényelmesen
elnyújtózott, és felsóhajtott.
-Talán egyszer én is leszek valaki...
Nemsokára felkelt, és egy sörért
nyúlt a hűtőbe, de ott csak egyet talált, és úgy döntött,
lesétál a lépcsőházi kisboltba, hogy beszerezzen néhányat.
Pénzt keresett, és már majdnem elfelejtette, de a biztonság
kedvéért a telefonját is magához vette. Ez már szinte rutinból
ment neki, mert anélkül nem tudna... és itt megállt. Mit is nem
tudna? Fényképezni, vagy írni vagy beszélgetni a méregdrága
készülékkel, amit jobb híjján már ingyen dobtak utána, mint
mindenki után? Elfelejtette inkább, hogy ő is csak egy a sok
közül, akinek ilyen vagy olyan van már raktáron. Gyorsan
átfutotta a híreket, majd elindult. A boltban a lány kedvesen a
kezébe nyomta a söröket, majd a megújuló kínálatról
beszélgettek, míg a blokkot nyomtatta a gép. Észre sem vette, de
a lány eközben valamit írt a blokkra. Csak otthon jutott eszébe,
hogy a cetlit a táskában hagyta, és már dobta volna ki táskástól
az egészet, mikor észrevette a feliratot. ,,Felmehetnék hozzád
zárás után?” és a telefonszám ott szerepelt mellette. Rövid
gondolkodás után egy „igen” sms-t küldött a számra, és este
tízkor kopogtattak. A férfi kicsit kapatosan már, ajtót nyitott.
-Szia, gyere be. Dadogta a lánynak,
akinek már oly régóta udvarolt. Leültek, és egy pár órát
beszélgettek, majd a lány elment, és ő ottmaradt. Ez így ment
hónapokig, amikor a lány egy üveg pezsgővel állított be.
-Boldog születésnapot! És Endre
ekkor élete legforróbb éjszakáját töltötte el a lánnyal.
Hamarosan összeházasodtak, és gyermekük született, de Endre nem
tudta abbahagyni az esti sörözéseket, ami miatt párja gyakran
zsörtölődött vele. A kisfia közben oviba készült, és ekkor,
már a beíratkozás után, tulajdonképp épp amiatt, míg párja
távol volt ő ismét felöntött a garatra. Épp az utolsó dobozzal
bontotta volna ki, amikor hazaért a felesége, és csúnyán
lehordta, hogy még erre sem volt képes, hogy a gyermeke mellett
legyen az első nap. Endre sóhajtott egyet, majd leült a fotelba és
ezt mormolta maga elé:
-Talán majd egyszer... én is leszek
valaki...
-De te már valaki vagy, hallatszott
egy sírásra görbülő gyermekszájból.
-Te vagy az apukám.
Ekkor a férfi fölállt és a maradék
italt a mosdóba öntötte, és többé nem ivott.
