Megpróbálta már sokszor, de a
szellem valahogyan nem tudott beszivárogni a világba, ahol
mindenhol ismerték már a nevét, de mindenki elutasította. Volt
aki azért, mert magasra tette a mércét, volt aki át is lépte már
azt a küszöböt, amin túl a szellem már feleslegesnek érezte,
hogy bármiben segítségére legyen. Vagy túl kegyetlen volt, vagy
túl lágyszívű, és már régóta jelen volt, de egyszer
találkozott valakivel, akiről úgy érezte, hogy nagy szüksége
lenne rá. Megszállta a mellette elhaladókat, de mind
elutasították, mígnem egy gyermek arra nem járt. Ekkor suttogni
kezdett.
-Nézd milyen sovány szerencsétlen.
Először azonban a férfi ilyesztő
kinézetét vette a gyermek észre.
-Sok zsebpénzed van.-Mondta ekkor.
-De az kisautóra kell!-Ellenkezett.
-Neki nem volt, és várhatsz a
következő pénzig.
-Végül is!-Egyezett bele, majd bement
a sarki áruházba, és ruhákat vett, meg élelmet.
-Ezeket kinek viszed? -Kérdezte az
egyik ismerőse, aki nem is ismerte a szellemet.
-Csak az apukám megkért.-Válaszolta
a fiú, majd befordult a sarkon, ahol a tozomborz férfi aludt.
Odalépett hozzá, majd rázogatni kezdte.
-Mi van kölyök? -Kérdezte az.
-Hoztam a bácsinak pár holmit.
Először tessék enni valamit! -Azzal a kezébe nyomott egy rakás
zsömlét, és némi felvágottat és konzervet.
-Ez mind az enyém? Miért hozod ezt
nekem?
-Csak úgy, mert találkoztam
valamivel, amit nem értek.
-Nem érted. -Vállat vont a férfi,
majd enni kezdett, a fiú pedig elkezdte kipakolni a holmikat a többi
táskából. Volt benne új nadrág, új kabát, pulóverek, ingek.
-Tessék átöltözni valahol majd, és
megfürödni.
A hjléktalan ekkor könnyekre fakadt,
és megölelte a gyermeket. Ő hagyta magát, egy darabig, majd
búcsúzott.
-Tudja miért csináltam ezt?
-Fogalmam sincs. -Válaszolta a férfi.
-Találkoztam egy szellemmel, akiről
az iskolában tanultunk, de nem mondták a nevét.
-Melyik szellem volt?
-Úgy hívják Emberség. -Azzal
elfutott, és boldogan ment haza.
A szellem elégedett volt.
-Most már tudja a nevem valaki a
világban! Egyszer már voltam, talán leszek még máskor is!
