Fekete palástján hullafolt
Apró lettem s zuhanok
Éj közepén vajon ébren vagy?
Ki lettem kitől magány mi átok
Csak ott voltam magam
Egyedül a tömegből faltam
S nem vettem észre, nem látok
Csak szemem színezem, s barna
Vsgyonom bitóm okolom
S vigasztalom ha sír s fogy
Mellettem az élet mint a dér s a fagy
Tavasszal mikor új hold dereng magasan
Úgy érzem magam a mélyén mint holt
Lelkét ki félti s alant a föld száraz
Mintha csak esőt fakasztó álma
Lennék egy kóbor bennszülött s álmodok
Mi lenne ha. De akkor int, s maradok
Mert hív, kötelez s gondoz
Remélem nem hervad csak s hord
