A kert

Pablonak, bár nem tudta hogyan keveredett ide először, megtetszett a környék. Megvette az első eladó házat, és meghívta az összes régi cimborát az avatóra. Punkok lévén, sikerült meginniuk az összes italukat, mielőtt berúgtak volna rendesen, ezért a srác felesége elzavarta őket a helyi kocsmába, mielőtt túlzottan körülnéznek a környéken, éjjel nappali bolt után, és túl olcsón juthatnának italhoz. Ő lefeküdt, és magára zárta az ajtót, aminek az lett a következménye, hogy a párja, nem találva a kulcsot, bedőlt a fuxiák közé. Ekkor érkezett egy hajléktalan öltözetű egyén és ledőlt a szomszédos kertben, miután meggyújtott egy mécsest. Hajnalban viszont belopódzott a kertbe, és Pablo, eredeti nevén Peti, úgy érezte, mintha levizelnék, és dühösen pattant föl, a fenébe küldve Antalt, aki magyarázkodni kezdett, hogy csak a növényeket jött megöntözni, mert nem tudta, hogy valaki már meg is vásárolta a házat. Peti felzörgette a párját, hogy vendéget hozott, és az asszony rémülten vette észre, hogy tulajdonképp egy hajléktalan az, de azért jóllakatta mindkettőjüket. Majd Antal halkan elkezdte mesélni, hogy miért is van ott.

-Tudják, fiatalok, hosszú sora van annak, hogy e körül a ház körül ólálkodom. Nem vagyok már hajléktalan, mint gondolhatnák, csak kegyeletből vettem fel ezt a ruhát, a volt tanárom emlékére. Hasonló fiatal voltam én is mint önök, egykor. De az akkor nagy hibának számított a tanárom szemében, és elüldözött az iskolából. Csakhamar munkába álltam, és elvettem egy nőt, akitől azután elváltam. Ez a tanár mindig azt mondta, hogy nem lesz belőlem semmi, ha így folytatom, ezért mentem el dolgozni, inkább a piszkálódásai után. Hanem elkövettem egy hibát. Megcsaltam a párom, akitől az első gyermekem született, és ő kidobott. Igaza volt, nem kellett volna úgy tennem. Ezután öt évig utcán voltam, míg ráakadtam ezekre a növényekre, és beléjük szerettem. Az a fa egy almafa, bár nem hoz termést már jó ideje, mert annyira visszametszették. Öntözgetni kezdtem a kertet egy nyáron, unalmamban, ezzel a rozsdás kannával, a kútból, míg a tulajdonosok távol voltak. Hanem amikor visszajöttek, akkor ért a meglepetés. Bár ez a tanár nem ismert fel, én felismertem a volt feleségem mellette, és a fiam, akit nem láttam addigra már fél évtizede, és se szó, se beszéd sarkon fordultam, téptem egy almát és elmentem. Később ez a pasas rájött, hogy én voltam ott, figyeltem ugyanis, és néztem mit csinál. A gyermekem nem bántotta, de tudván, hogy a fa tartott el ősszel, míg haza nem ért, minden gonoszságot elkövetett ellene. Vegyszereket öntött a tövére, de csak örömére lett fiamnak. Kivágatta, újból kihajtott, akkor már hintát is lehetett aggatni rá. Permetezte mindennel, de ez túlélte, ahogyan a fiam ma mérnök, én pedig egyszerűen csak arrébb mentem, egy másik városrészbe, és elvettem nőül, mai feleségem, aki két kislánnyal ajándékozott meg. Azért jöttem ide a régi gúnyámban a szomszédos kertbe, hogy gyújtsak egy mécsest a tanárért, aki hitványabbá tett volna azzal, ha akkor ott tart az iskolán. Köszönöm a reggelit, asszonyom, uram, nekem most mennem kell.

Azzal elbúcsúzott, és többé nem látták arrafelé.

A felső lakók átka

Gábornak nehéz napja volt. Illetve nem olyan nagyon, de mégis fárasztotta a sok őrült a terminálban, ezért úgy döntött, megiszik egy doboz sört,este a cimborájánál. Ahogyan vitte felfelé a lift, már hallotta az új házimozi hangjait, amiben a barát ,nagy sorozatfüggő lévén, épp egy szappanoperát nézett.

-Fel fog pofozni a szomszéd, ha így folytatod, kisfiam, és le leszel kötözve.-Hallatszott a lépcsőházban, és Gábor meg volt győződve róla, hogy a cimbora nem lekötözve lesz, mert a szomszédok már megszokták, amúgy is mindenki nyaral, csak süket.

-Szia Fecó, üdvözölte.

-Gyere be, már nemsoká kezdődik.

Leültek, iszogattak, beszélgettek, és valahogyan elrohant az idő, mert lekésték a filmet, helyette valamilyen női ruhás szakállas pasas jósolt. ,,Valaki ma föl lesz pofozva, és lekötözik, érzem az energiát.” Erre Gábor dühös lett, és kiment az erkélyre elszívni egy cigarettát, amit bár nem szokott, de talált egy csikket az erkélyen, és gondolta most kipróbálja. Gyufát keresett, és meggyújtotta, de sokkolta az élmény, mert egy dohánydarab a szájába ment és köhögni meg hányni támadt kedve. Mire ezt az érzést leküzdötte, és lassan magához tért dühösen köpött egyet az utca felé, és elpöckölte a csikket. A cimbora, már igen kapatosan, kapcsolgatta a tévéjét, és megállt egy akciófilmnél, amiben a főhős ezt mondta: -Leütlek mint a legyet, és odakötözlek az ágyadhoz. Gábor ekkor megrémült. Nem tudta, de a haver fölött drogosok laktak, és az ő csikkükbe szívott bele. Ekkor dörömböltek az ajtón. A cimbora kérésére kitántorgott, és kinyitotta az ajtót. Az alsó szomszéd volt.

-Szóval ti drogoztok meg köpködtök felettem minden hétvégén! -Azzal lekevert egy nagy pofont, majd így folytatta: -Hívtam a rendőrséget te disznó!

Gábor már arra tért magához, hogy egy ágyhoz van kötözve, és a cimbora az orvossal áll mellette.

-Nem hittem Gabi, hogy olyan leszel te is, mint akik miatt bömböltetnem kellett a házimozit, tudod, a felső szomszédaim, akikről meséltem...