Legújabb könyvem

Bolygó hollandi

Nézi egy darabig, méregeti, majd elemzéseit ömleszti rá a korát meghazudtoló precizitásnak

látszólag ellentmondva. Kicsit a munkájából fakadó tevékenységeivel törődik, megerősítést vár, majd átértékeli a helyzetet, és ismét tolakodva, melyet láthatóan a pozíciója megerősítésére, állapotától függően, bár inkább mintha szimultán sakkozna a jelenlévők között, ám pontosan méricskélve őket többször körülnéz. Ajándékait címkézi egy darabig, láthatóan boldoggá teszi a törődés, de szokatlan, már már groteszk módon vidám maszkja mögül az előbbi cselekvést értékbecslések halmazával tarkítva folytatja a többi vendég felé korábban tett tett gesztusok súlyát mérlegre téve, a protokollismerete alapján kiválasztja a legártalmatlanabb, kritikán felül, legalábbis szerinte kikezdhetetlen pont felé áthelyezve a súlyt, mintegy figyelemelterelő manőverként az iménti sorozatról, dobva egy jutalomcsontot az ajándékozók felé, kinek kinek súlyához mérten, majd elcsendesedik. Dolgozik leköti magát, közben csikorognak a kerekek az irodalom útvesztőiben, tervezve, néha ártatlan kérdéseket feltéve, külső szemlélő számára, legalábbis akiről úgy véli hogy az, ártalmatlan irányban folytatva egy semleges társalgás körülbelül egy órán keresztül az ajándékozóval és a kikezdhetetlennel, majd miután erőt gyűjtött, kezdi újra kicsit más irányból. Minden sértésre betegségébe süpped, bármilyen is legyen az. Majd a nehéz munkahelyi viszonyok melletti vezetői következnek, akiket igyekszik a legjobb színben feltüntetni kibeszélve az összes érdekesebb témát, melyek rendszerint csak a belső körei számára ismerősök, újabb másfél óráig. Közben a külső szemlélő nyugalmát figyeli és amint gyengülni látszik vagy éberségét lankadni véli nekiesik újabb kérdés formájában annak aki rendszerint a legveszélytelenebb számára, az elemzéseivel, melyekre kész válaszokat követel, várva az esetleges sértésekre, melyekre csak a legegyszerűbb válaszokkal hajlandó reagálni, de határozott álláspontot pozíciótól függően felvéve, vagy fel nem véve lassan lecsendesedik, és ekkor szomorúan maga elé bámul hosszasan, míg a sértegetett, mert gyakorlatilag sértegette a szerinte vele kapcsolatban megnyilvánulni nem kívánónak az elemzése tárgyát képező személy(ek) tevékenységét, annak még csak a látszatát is kerülve, hogy súlyából leadna vagy növelné egy minimum négy fős lehetőleg több generációs, és/vagy eltérő intelligenciájú, legalábbis szerinte eltérő, közegben. Ebben a tevékenységében nem gátolja semmi, maximum valamilyen számára elérhető egyéb eszközhöz folyamodik, mely bármilyen legyen is, csak melléktevékenység, melyből hobbiból újjá építi magát, de ismét egy a fent leírt negatív folyamatba süpped vissza, és így pár hetes időközönként változtat helyzetén illetve állapotán, de minden változásra a fenti pánikszerű kapkodás a válasza,rutinszerűen eszközeit a környezethez igazítva, melyet felületesen előre felmér, és felcímkéz.

Utazó

Megfáradt tekintettel lapozgatta a könyvet, majd a sarokba tette, az ágy végében. Nem gondolta volna, hogy ilyen lehet, hogy megeshet még, de szerelmes lett. A nő könyve ott volt az asztal mellett, a telefon az asztalon, de nem merte már ilyen későn zaklatni. Biztosan alszik, gondolta, amikor a telefon jelzett, üzenete érkezett. A nő volt, és azt kérdezte beszélhetnének-e. Azonnal tárcsázott, majd várta a búgó hang végét. Nem jött válasz. Újabb üzenet jött, nem most, nem telefonon, majd másnap személyesen. Arra gondolt, legalább kialussza magát, de az üzenetek jöttek sorba, és ő már már a hüvelykujja görcsével tette le hajnalban, mikor búcsúztak. Fáradtan tért magához dél körül, amikor kopogtak. Ö volt az. Száz hetven ventijével ott magasodott előtte, míg lesegítette a cipőjét, és bekísérte a nappaliba.

-Kicsit lefogytál! És nyúzott vagy!

-Akit nem hagynak éjjel aludni...

-Pedig olyan jót beszélgettünk. Hoztam egy üveg bort, talán az majd rendberak. Egyél is azt is hoztam.

Kipakolta a holmit az asztalra, és nézte ahogyan a férfi eszik.

-Tudod... Hiányoztál.

-Úton voltam.

-Néha beszélhettünk volna.

-Nem lehetett.

-Tudod... szeretnélek komolyan venni, de nem megy. Így legalábbis.

-Költözz ide.

-Nem megy. Most nekem kell kis időre elmennem. Ezért is jöttem. Talán majd akkor. Addig is igyunk egyet.

Eltelt az éjszaka, elfogyott a bor hamar, majd reggel a férfi hűlt helyét találta szerelmének az ágyban, egy levél volt mellette. ,,Ez volt a búcsúajándékom, ez az éjszaka. Többet nem találkozhatunk, mert férjhez megyek két hónap múlva” A férfi összegyűrte a papírt, majd a bárszekrényhez lépett, és leült a fotelba, miután kivett egy üveg italt. Ivott estig aznap, így búcsúztatva az utolsó lángját fellobbanó érzéseinek. Ritkán volt, hogy beleszeretett az egyik állomáson valakibe, akit az útjain ismert meg.