Talán másképp

Furcsa volt elsőre. Másodikra is. Ennyire alávetni magát egy művelt embernek abból a megfontolásból, hogy anyagi javai lesznek, nem lehetséges. Szinte már a koszos gatyáját is kimosta Sándornak, de ez neki nem volt elég, és tovább szívta a fiatalasszony vérét, aki szolgai alázattal fogadta sorsát, holott sokkal tanultabb volt az előbbinél. Kicsit késett a munkából egyik nap, és azzal várta a férfi, hogy takarítson ki. Ez azonban túlment minden határon. Hogy elvegye az ő szerepkörét az ,már nem fért bele, ezért a derék titkárnő más módszerekhez folyamodott. Az irodába hívta felettesét és egészen közel hajolt füléhez úgy suttogta.

-Ide figyelj Sanyika. Akár milyen idős vagy és akármennyi pénzed van, ezt nem csinálhatod velem.

-Miért nem? Hiszen a főnököd vagyok, azt csinálod amit mondok.

-Voltam a klubodban, ott mesésltek egy s mást az üzelmeidről. -Ennyi volt a nő válasza.

-Foglalkozz a saját dolgoddal.

Ennyiben maradtak egyelőre, de a férfit zavarta a nő egyenessége, és igyekezett visszavenni útszéli modorából. Anna aztán bele is nyugodott, hogy ennyivel el van intézve, de a főnök immár más oldalról közelített felé. Megdícsérte többször, sőt már már évődött vele. A közvetlen hangnem azonban újabb feszültséget szült, ugyanis, a cégnél dolgozott Sándor felesége is, aki ezt nem nézte jó szemmel. Tudott ugyan a férfi kicsapongó életmódjáról, azonban ezek alatt leginkább eddigi és további lóverseny szenvedélyét gondolta, nem is sejtve, hogy mit tudnak arról amire Anna utalt nála. Volt ugyanis egy sötét arca Sándornak. Éjjelente, amikor üzleti utakra járt, találkozgatott különböző nőkkel, és a költőpénze jelentős részét náluk hagyta. Kinél drogra, kinél sikamlósabb éjjelekért, de minden útja után, ezt már észrevette, nyugodtabban teltek a napjai. A kapcsolatuk alapja a közös gyermekeken és vagyonon túl a közös múlt is volt, és bár ez sokak számára nem fontos, a feleség hűséget esküdött, és ennek betartását meg is követelte. Sándor nem merte azonban nyíltan folytatni szerelmi viszonyait, azonban a titkárnő szemet szúrt a párjának is. Ezért a két nő között állóháború alakult ki ami a férfin csattant. Végül választania kellett. Vagy a feleség, vagy a titkárnő, és amikor a felesége beadta a válópert kicsit morc, de elszánt jókedvvel vitte tovább a cégügyeket. Anna azonban több akart lenni, ezért iskolába kezdett járni. Elvégezte, majd beadta a felmondását. Andrea azonban mintha csak erre várt volna, elkezdte perelni a volt férjet, a lányokon keresztül akikkel együtt volt az,  az elmúlt időszakban, és mivel jó ügyvéd volt, busás kártérítéseket ítéltetett meg nekik, amikből ő is részesedett. Egy idő után a férfinak fel kellett adnia a szenvedélyeit, majd végül a céget is, mert akkora adósságokat halmozott fel, hogy csődbe ment. Nem volt több reménye mint hogy közben felnőtt gyermekei majd jó szívvel tekintenek rá, azonban csalódnia kellett, mert egyikük sem tudta tisztelni többé. Így megöregedve már csak az alkohol maradt és a sarki kocsma, ahol a nyugdíjára éhes pultosok mindig készségesek voltak hozzá.

Láttam az esőt

Endre kiment a tornácra, és a felhőket figyelte. Hónapok óta az elsőt. A gyerekek körülötte figyelték az égi jelenést és kérdezgették egymást, vajon mi készül?

Lara a konyhában tevékenykedett, és mit sem tudott semmiről, látszólag, de fekete teste már régóta érezte, hiszen már nem voltak fiatalok. Ez lesz talán az idei első. Mugambénak az lesz mindenképp. Elkezdtek táncolni tiszta ősi hitükből, és Endre csak nézte őket, míg a hullámzó teste e dzsembé ütemére mozogni kezdtek. Majd égzengés következett, mintha a föld megremegett volna, majd hatalmas esőcseppek kezdtek hullani. Endre látott már ilyet, de a gyerekek még nem. Öt éve esett ezen a tájon utoljára, mikor szinte már a Kalahári megszokott magányától övezve, belefeledkezett a munkájába. A vizet mélyen a föld alól kellett felszivattyúzni titkos vízerekből, és a helyiektől tudta, itt nincs más dolga, mint a betegek ellátása a legkeményebb betegségektől a legenyhébbekig. Már nem járt a falun belül pisztollyal, mert megegyezett a varázslóval, mielőtt kivette a vakbelét, és már annyira nem volt ellenség ez a vidék, és kicsit hiányozni fog mindig neki, ezt tudta. Nemrég érkeztek meg az új csapat tagjai, csupa holland, és kicsit szomorúan szedte össze a holmiját, ami a jegyzeteiből és néhány személyes tárgyból állt. Azt, hogy mihez kezd a nagy Budapesten, még nem tudta, de remélte, hogy munkájára kíváncsi lesz egyszer valaki odahaza. A gyerekek csak táncoltak. Csatlakozott hozzájuk később a fiatalok nagy része is, ki dobokkal, ki táncba hívva az eladósorban lévő lányokat. A gyerekek itták, és úsztak a forró cseppekben, és mind Mugambét figyelték, akire még vigyázni kellett, hisz ő még kicsi. De a fiú volt a leghevesebb, mind között. Pörgött, forgott a lányok gyűrűjében, majd kirohanva a szélére, vékony gyermekhangján dicsekedni kezdett Endrének.

-Láttam már az esőt, te láttad? Én láttam!

Azzal sarkon fordult és indult vissza táncolni. Endre csak egy félmosolyt engedett meg, mielőtt felszállt a repülőre.