Szolg. Közl.

Egyre kritikusabbá váló anyagi helyzetem miatt, bár nem szerettem volna, de olvasóimhoz kell fordulnom. A blogok a fennálló helyzet miatt veszélyben vannak, ezért anyagi támogatást szívesen fogadnék, mert a közüzemi és egyéb számlák szinte ellehetetlenítik tevékenységem. Adományaikban reménykedve adom meg tehát a következő adatokat:
PayPal: albi303@gmail.com
Bankszámla: HU44 1040 2496 8676 6649 8052 1004 K&H bank. 
Swift: OKHB HUHB
Köszönöm figyelmüket Virág Albert.

A gyémántköves gyűrű

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak pedig nem volt felesége, ezért hol az apja, hol az anyja nyaggatta, hogy érdemesebb lenne már, vadászatok helyett, fehérnépet keresni. Egyszer ezt nagyon megunta, és csináltatott egy gyémántköves gyűrűt, amit elhatározta, hogy a legleleményesebb udvarhölgyének adja a nászhoz. Össze is jött a sokadalom az udvarban, és mindenki keresni kezdte, hogy vajon hol rejtegeti a király a kincset. Hanem ezt megunva a száz akós hordóba dobta, és azt mondta, hogy azé a lányé lesz, aki a leghamarabb megtalálja. Hanem nem úgy történt, ahogyan azt úrhölgyei eltervezték lányaiknak, hanem a száz éves cigány asszony bírta a legtovább talpon, és az övé maradt a gyűrű, és gyorsan el is rejtette. Reggelre kelve, miután átkutatták a korán ébredők a többiek ruháit, csak nem volt meg. Nézték az öregasszonyt, de úgy, hogy az a szemmel verésre már csak-csak felébredt, és így szólt: „Azé lesz a gyűrű, aki a három arany almámat visszaszerzi a szolgálólánytól.” Mentek is a lányhoz, az meg égre, földre esküdözött, amíg ki nem forgatták az összes zsebét, és még helyben is hagyták, ezért őt megsajnálva a vénasszony odaadta neki a gyűrűt titokban. Hanem utána jött csak a neheze, mert a dámák úgy gondolták, hogy aki többet ad a lánynak, na meg persze szégyenből is, mert csúnyán bántak vele, elkezdték körüludvarolni. Ki drága pacsulit, ki nyakéket, de volt aki még egész ruházatot is adott neki, csak el ne mondaná a királynak, milyen közönségesek voltak másnapos mámorukban. Hanem a leány sem volt rest, a drága púderekkel, parfümmel, ékszerekkel, a szép új ruhában, kezében a gyűrűvel, kopogtatott a király lakosztályán, mondva neki: „Uram, én csak egy cselédleány vagyok, nem érdemeltem ki ezt a gyűrűt, de cserébe kérek valamit.Emelj ki engem a cselédsorsból.” A király ennyit válaszolt csak: „Látom alázatod, látom a gyűrűt, most az ujjadra húzom.” Azzal hét határra szóló lakodalmat rendezett a cselédből királynévá tette a lányt.