Egyszer volt, hol nem volt, volt egy
öreg néne. Ennek az öreg nénének pedig három ezüst tallérja,
amit születésnapjára, a lányának akart adni. Hanem nem tudta,
hogy hová rejtse, mert tudta, a lidérc, ami folyton körülötte
ólálkodott, ellopná. Hanem kieszelt egy tervet, és csakhamar neki
is látott. Erdőszéli kis házában sütött a hamuban egy cipót,
amibe belesütötte a három ezüstöt. Mikor kész lett, elrejtett
minden evőeszközt, nehogy a lidérc kettévágja, mert hát igen
keményre sütötte, és útnak indult az erdőn keresztül.
Kiszagolta a lidérc azonban, hogy az ezüst nincs már a házban, és
az anyóka sincs sehol, csak a nyomai vezetnek az őszi réten át,
az erdő felé. Utánna is eredt nagy sebbel-lobbal, és utól is
érte, ment is volna a pénzszag után aegyenest a néne réklijébe,
de az minduntalan fejbevágta a fakanalával. Az sem volt olyan
ostoba, hogy soká próbálkozzon, hanem mást eszelt ki. Megvárta
amíg az anyóka megpihen, és akkor végül sikerült is ellopnia.
Futott is utána a néne sebbel lobbal, kezében a fakanállal, de
egyszer csak felbukott egy gombában.
-Hallod-e te gomba ne szemtelenkedj,
mert megfőzlek.
-Nem szemtelenkedem, de szerintem
jobbra ment.
Elindult hát jobbra, és már majdnem
utólérte, mikor megint megbotlott.
-Hallod-e szemtelen vargánya! Mondd
meg tüstént hogy hol a cipóm mert benned is biztos megbotlott
amaz.
-Nem botlott az meg néne, de most meg
balra ment.
Elindult a nénike balra, de erre már
nem talált senki fiát, és a lidérc nyomtalanul eltűnt.
Visszament a vargányához bánatosan,
de meglepve látta, hogy a lidérc pont ott van, és épp arról
faggatja, hogy hová tette a néne a késeket, hogy vághatná ketté
a cipót az ezüstökért. Ekkor vágta úgy kupán az öregasszony a
fakanállal úgy, hogy kifordult a cipó a gonosz kezéből. A gombát
pedig, mert szövetkezett a lidérccel elvitte a lányának, és az
unokáinak, és ott tejfölben megpárolta ünnepi vacsorának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése