Endre kiment a
tornácra, és a felhőket figyelte. Hónapok óta az elsőt. A
gyerekek körülötte figyelték az égi jelenést és kérdezgették
egymást, vajon mi készül?
Lara a konyhában
tevékenykedett, és mit sem tudott semmiről, látszólag, de fekete
teste már régóta érezte, hiszen már nem voltak fiatalok. Ez lesz
talán az idei első. Mugambénak az lesz mindenképp. Elkezdtek
táncolni tiszta ősi hitükből, és Endre csak nézte őket, míg a
hullámzó teste e dzsembé ütemére mozogni kezdtek. Majd égzengés
következett, mintha a föld megremegett volna, majd hatalmas
esőcseppek kezdtek hullani. Endre látott már ilyet, de a gyerekek
még nem. Öt éve esett ezen a tájon utoljára, mikor szinte már a
Kalahári megszokott magányától övezve, belefeledkezett a
munkájába. A vizet mélyen a föld alól kellett felszivattyúzni
titkos vízerekből, és a helyiektől tudta, itt nincs más dolga,
mint a betegek ellátása a legkeményebb betegségektől a
legenyhébbekig. Már nem járt a falun belül pisztollyal, mert
megegyezett a varázslóval, mielőtt kivette a vakbelét, és már
annyira nem volt ellenség ez a vidék, és kicsit hiányozni fog
mindig neki, ezt tudta. Nemrég érkeztek meg az új csapat tagjai,
csupa holland, és kicsit szomorúan szedte össze a holmiját, ami a
jegyzeteiből és néhány személyes tárgyból állt. Azt, hogy
mihez kezd a nagy Budapesten, még nem tudta, de remélte, hogy
munkájára kíváncsi lesz egyszer valaki odahaza. A gyerekek csak
táncoltak. Csatlakozott hozzájuk később a fiatalok nagy része
is, ki dobokkal, ki táncba hívva az eladósorban lévő lányokat.
A gyerekek itták, és úsztak a forró cseppekben, és mind Mugambét
figyelték, akire még vigyázni kellett, hisz ő még kicsi. De a
fiú volt a leghevesebb, mind között. Pörgött, forgott a lányok
gyűrűjében, majd kirohanva a szélére, vékony gyermekhangján
dicsekedni kezdett Endrének.
-Láttam már az
esőt, te láttad? Én láttam!
Azzal sarkon fordult
és indult vissza táncolni. Endre csak egy félmosolyt engedett meg,
mielőtt felszállt a repülőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése