Zoli felfedezte az űr egy kis
szegletét. Egy csodálatos világba csöppent egy alkalommal,
álmában, és ez fogva tartotta. Nézte a csillogó zöld mezőket,
a különleges állatokat, amik szinte hívták őt álmodni. Volt
egy jó barátja, aki ide hívta, és sokat beszélgettek a világ
kincseiről, és játszottak a gyémántfényű mezőkön estig,
amikor feljött a Centurió, és bevilágította az éjszakát. Ekkor
a fiú felébredt, és az óra csörgésére mit sem vetve
ábrándozott tovább a titkos világról, ami rabul ejtette.
-Ideje felkelni! Szólt hozzá anyja,
ilyenkor, -Kihűl a kakaó!
Felöltözött, és lement az
emeletről, ahol apja a nyakkendőjét kötötte, és megsimogatta a
gyermek fejét. Az óvoda utolsó évét taposta, és boldog volt a
barátaival, akik elfogadták olyan hóbortosnak, amilyen volt, az
álmaival. Egy éjjel azonban a jóbarát, akit Rufiónak hívott
álmában, különös veszélyre figyelmeztette.
-Jobb lenne, mondta, ha egy kicsit
óvatosabban mennénk keresztül a nagy erdőségen, mert különös
veszély ütötte fel fejét. Egy gonosz erő szét akarja tépni a
világot. Zoli egész éjjel forgolódott utána, és várta a
reggeli csörgést, és édesanyja biztonságát. Ehelyett, mikor
csörgött az óra, várta hogy a nő belépjen a szobájába, de
csalódnia kellett. El szerette volna mesélni, hogy mire
figyelmeztették álmában, de anyja nem jött időben, és hallotta,
amint pityereg a konyhában. Apja idegesen matatott a nyakkendőjén,
és szó nélkül elment. A reggeli kihűlt, és az oviban sem érezte
jól magát. Eljött a ballagás ideje, de apját nem látta sehol.
Szomorúan ballagott a többiekkel az iskola felé, és fásultan
vette át ajándékait. Álmában ekkor már háború dúlt, mert a
Centúrió seregeket küldött, amik rájuk vadásztak, mert idegen
volt már a bolygón, és Rufió azt tanácsolta neki, ne jöjjön
többé. Távolról, egy űrhajóról figyelte, ahogyan a Centúrió,
és Rúfió csapatai többször megütköznek, látta a véres
háborút, ami után szinte remegve ébredt. Apját nem látta többé,
és anyja valamilyen tablettákat vett be reggel, mielőtt kakaót
készített volna neki. Az iskola első hónapjaira készülve még
egyszer visszatért a bolygó közelébe, de sikoltva ébredt, amire
is anyukája beszaladt hozzá a szobába.
-Azt álmodtam, mondta Zoli, hogy a
bolygónkat elpusztította a Centúrió egy lézerrel.
Anyja látta, hogy fia rosszul alszik
mostanában, de nem tudott ellene tenni semmit, ezért beszélni
kezdett hozzá.
-Kisfiam. Tudod a felnőttek néha
veszekszenek, olyan dolgokon, amiket a gyerekek nem mindig értenek.
Apával is egy ilyen dolgon veszekedtünk. Apa nem jön haza többé.
Ekkor elpityeredték magukat, és
átölelték egymást. Zoli nem álmodott többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése