Egyszer volt egy világvégi falu. Ebben a faluban élt tizenhárom rendetlen leány. Éppen hét éve találkoztak életük szerelmével, és folyton az ő tekintetét keresték, de a fiúk, csak néha vetettek nekik ki üveggolyókat, ki gyöngysort, mikor évente visszatértek, így mindig adtak nekik, vagy küldönccel elküldtek nekik valami apróságot a kinycseik közül, amiért apjuk keményen megdolgoztatta őket a jobbágytelken. Mire a nyolcadik év eltelt, mindegyik lány bogos hajjal, és rengeteg tennivalóval várta volna őket, hogy végre szót értsenek velük, de valahogy olyan lusták voltak, hogy bizony megharagították a molylepkéket a könyveik között, akik körbetáncolták őket, és ettől mély álomba zuhantak este. Ekkor anyjuk egy egy levendulacsokrot tett a párnájuk alá, és dúdolva takarítani kezdtek. Ennek a tizenhárom leánynak bizony volt három titkos szobája. Sorra járták mind, hát csak úgy álmodtak, mert mind a hét szoba tiszta volt, és telis-tele volt könyvekkel. Csak ebben a nyolcadikban volt pokoli rendetlenség, de akkora, hogy nem győzték számollni, mennyi kacatot hordtak már ezek össze. Gyorsan dúdolva, seprűt fogtak, kitakarították a szobát, de közben, éjszakai munkájuk során, elfeledkeztek a lányokról, akiket addigra egy egy molylepke egy selyemszálon vonszolt végig a csillagösvényen, és felakaszotta végül mind a tizenhármat a fogyó hold sarlójára. Hanem ott pityeregni kezdtek, hogy mit fognak szólni a fiúk, ha meglátják milyenek, és nem találnak a helyén mindent, és főleg azért, hogy valódi szerelmük lépjen be reggel a szobájukba. De bizony ezekben a könnyekben fürdött addigra a tizenhárom háziasszony, és reggelre már előkerült végre a leányok szabóollója, amivel le tudták vágni őket a holdról, és mire a levendula végre kiszáradt a párnájuk alatt, ők is rendbeszedték magukat, és egy egy kulccsal felnyitották az ablak alatti ládát, aminek a nyikorgásától mind felébredtek. Ekkor felöltöztették őket, és úgy várták már a konyhában apjuk mellett a legényeket, mint a valódi dámák. Így esett, hogy végül mindőjük a megfelelő társát találta végül meg, és boldogan éltek ezután.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése