-Menj Arta, és add el a fülbevalóm. Egy idős asszony mondta
ezt a gyermekének, az egyik reggelen, majd így folytatta:
-Eko ma lesz tíz éves, és meg kell ünnepelni. Különösen,
hogy jövő héten munkába áll. Vegyél rajta sok poi-poit, meg neki egy
csirkecombot, mert összegyűlik a család.
Arta elindult, és a következő saroknál bátyjára gondolt, aki
már nem is annyira gyermek, hanem inkább a család oszlopa. A kereskedőnél
eladta az aranyozott karikákat, és arra gondolt, milyen jó lesz neki is, ha már
munkát kaphat. Húga Aninda, még csak három éves, messze volt ettől a kortól, és
próbálták is óvni az élet furcsa dolgaitól, amik Manilában megeshettek a
magukfajtával. Nem voltak gazdag család, de amióta édesapjukat elveszítették,
még nehezebb volt az életük. Gyakran mentek az üzleti negyed közelébe koldulni,
olyankor vitték Anindát is, és néha akadt rendes étel is, nem csak az a büdös
poi-poi. A húskereskedésben megvette a csirkecombot, és vett egy nagyobb
narancsot is az egyik árustól, gondolta majd megeszik, és a héja pedig jó lesz
fűszernek, beleburkolni a combot. Majd az éttermek felé fordult, de ott csak
órák múlva került volna sorra, akkora sor állt a maradékért, a tehetősebbekből.
Így hát irány a szeméttelep. Itt már kevesebben voltak, többet is kapott a
pénzéért, és vidáman vitte haza anyjának, aki még elküldte a szomszédhoz, kérné
kölcsön a fűrészt. Eko és Aninda koldulni voltak, így őt kérte meg anyja, hogy
vágná szét az udvari padot. Mikor ez kész volt, bevitte a bódéba, és begyújtott
a száz éves kályhába.
-Frissebbet nem kaptál? Kérdezte anyja a poi-poira nézve.
-Ez legalább egy hetes. Mindegy, csak Arta legyen jó erőben. Míg az ételt
készítette, ecetezte a húst, sütötte, Aninda takarította a lemezekből összerótt
kunyhót, és énekelgetett. Szerette ezt a dalt, mert húga csak ettől nyugodott
meg csecsemőként, és így van ez máig. Kedves dallam volt. A legkedvesebb, mint
húga Aninda, aki ezzel a dalocskával boldog volt, és még nem értette, miért, de
pénzt kapott, mert kicsi volt. Mikorra az ebéd elkészült Eko és Aninda hazaért,
és kipakolták anyjuk elé, amit aznap koldultak. Nem volt sok, de másnapra elég,
aztán meg úgy is új nap kezdődik. A fiú meg is feledkezett milyen nap van,
csak akkor lepődött meg, mikor az asszony elé rakta a csirkecombot, és a
narancsot, a héja nélkül elkezdte elosztani.
-Épp tíz éves lettél, legalább egyél egy jót fiam.
A többieknek is adott ételt, és úgy döntöttek, ha majd
kicsit hűvösebb lesz, kimennek még a helyükre koldulni.
Azonban estére Aninda belázasodott, és csak a két idősebb
gyermek ment el otthonról. A kis három éves lány teste forró volt a láztól, és
anyja kétségbeesve látta, hogy szinte az egész ebédjét kiadta. Átszaladt a
szomszédhoz, hozott egy kis rizspálinkát, de az sem segített, attól még
rosszabbul lett. Már csak a borogatás és a fohász maradt. Reggelre egy
kisgyermek holttestét vitték el a hatóság emberei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése