Nézte az üveggömbjében felderengő
alakot, és már sejtette, ki fog belépni sátrába. Egy fiatal nő
volt, aki szokatlan kinézete miatt, no meg amiatt, hogy pipázott, a
jósnő riválisa is lehetett volna, amennyire meg tudta állapítani.
-Miért jöttél? Kérdezte.
-Egy közös barátunk ajánlott téged,
mert neki egyszer nagyon pontos és jó jóslatot adtál, ezért
kérem a segítséged.
-Meglátjuk mit tehetünk. Mondta, majd
a gömb fölött mormogva elkomorult arccal fordult a nőhöz.
-Te nem vagy átlagos ember. Neked sok
takargatnivalód lehetne, de te inkább szétkürtölöd, és
megvárod, amíg mások megteszik helyetted a megfelelő lépéseket,
jól sejtem?
-Igen. Tulajdonképp emiatt is vagyok
itt. Megátkoztam egy embert, de úgy ám, hogy más is hallja, és
ez az ember másnapra felakasztotta magát.
-És ő az udvarlód volt, ha jól
sejtem, mert szemrevaló teremtés lennél, ha nem lenne hamisság a
tekintetedben.
-Ha ez a hamisság nem lenne, nem lenne
semmim, amit védekezésképp használhatnék. Úgy történt, hogy
ez a kérőm nagyon megalázott. Fizetett apámnak, hogy láthasson,
utána szétkürtölte.
-Már értem. A többi emberrel mi a
helyzet? Mert mást is átkoztál már meg.
-Igen, de az átok csak akkor működik,
ha tudja a megátkozott, és emiatt rossz érzései lesznek, és
hibázik miattuk. Nagyobb baj még nem történt, de ez a fiú egy
kicsit messzire ment. Valami könnyű nőnek hihetett, és leitatta
apámat, majd fizetett, hogy láthasson. A falu most a vérem akarja.
-Értem. Miben segíthetek?
-Ha beállhatnék a jósdába, mint
cseléd, akkor már elbújhatnék, amíg ezek a babonás falusiak
lenyugszanak. Csak pár hétről lenne szó.
-Megoldhatjuk, de nagy bajt látok
közeledni. Ha be is állsz hozzám, el kell menned előbb-utóbb a
vidékről, mert halálra fognak keresni.
Így is történt, de mivel a jósnőtől
féltek, és a lány elváltoztatta a külsejét, nem akadtak a
nyomára, egészen addig, amíg a búcsú napja el nem jött. Mivel a
nő ismerte a falusiak gyengeségeit, a jósnőnek rengeteget
segített, ezért az megjutalmazta, és más vidékre mehetett. Hanem
ott nem ismert már senkit, és szolgálólányként rendes udvarlói
akadtak, akik közül végül választott, és férjhez is ment.
Megszületett az első gyermek, és ekkor még nem sejtette hogyan,
de a jósnő szavai beteljesültek, mert a lánya szóról szóra a
mása volt neki. Ahogyan elérte a tizennyolcadik évét, és
udvarlói támadtak a hajadonnak, aggodalom szállta meg az egyszer
volt boszorkát. Újra és újra csak magát látta a leánya
viselkedésében, és féltette, nehogy az ő hibájába essen, ezért
igyekezett jól megismerni lánya udvarlóit, még mielőtt
találkozott volna velük a féltett hajadon. Hanem ő sem volt rest,
és megpróbálta kicselezni anyját, és elment távolabbi falvakba
is, azt hazudva, hogy napszámba megy, egészen addig, amíg annak a
nevenincs falunak a kereskedésébe be nem tért, és ott egy
vénasszony el nem sikította magát, miszerint a húsz éve nem
látott boszorkány jött vissza a faluba. A hír futótűzként
terjedt, és, mivel az idő felnagyítja a dolgokat, sokkal jobban
féltek is a jövevénytől, mint valaha az anyjától. Mikor gyűlni
kezdett a nép, és már fenyegették volna hősünk, az elővette
jobbik eszét, és megfenyegette őket, hogy olyan átkot mond a
falura, ha nem engedik el, hogy az egész falu eltűnik. Erre
megijedtek, és útjára engedték, de azzal a kikötéssel, hogy
helyre kell hoznia a régi bűneit, és hozzá kell mennie az
udvarlójához, akit látogatott. Hanem az anyja nem volt
elragadtatva az ötlettől, ezért jósnőnek öltözve
visszaólálkodott egy sátorral a falu szélére, és amikor a pár
hozzá ment, a jövőt megtudni, annyi bajt meg romlást jósolt
nekik, hogy a fiú jajveszékelve ment haza, és esze ágában sem
volt többé elvenni a lányt, aki okulva az esetből, na meg abból
milyen baj származik abból, ha nem tudja senki, merre udvaroltat,
mert teszem hozzá nem volt annyira kedves neki a fiú, letett a
csavargásról, és mindig bemutatta a legényeket, akik közül az
egyik csakhamar el is vette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése