Az első sor

Csak az első pár sor nehéz. Ez volt az első gondolata. Éveit lehulló faleveleknek látta, amik elporladtak körülötte, majd beszívta a gyökér, miután már visszatért a földbe. Csak egy sort írj. Erre kérte Anna, amikor elbúcsúztak a reptéren. Csak hogy tudjam, hogy élsz még. A férfi, mióta szökésben volt ettől a sortól félt leginkább. Nem tudhatta senki, mert különben vége. Megtalálják, és akkor véget ér minden amiért harcolt, a világának, az életének. A jövő magvait elültették, úgy érezték társaival, de a robbantás nem volt betervezve. Azt valaki más csinálta, aki most bújtatja őket, és, félve, hogy kitudódik, nem mert semmit sem tenni már egy évtizede. Ekkor váratlanul a főnöke belépett az irodába, és megszakította a gondolatmenetét.

-Charles! Menjen fel a vezérigazgatóhoz!

Amíg a liftben állva gondolkodott, hogy vajon mit akarhat tőle az igazgató, egy emelettel lentebb megállt a kabin, és beszállt egy nő. Eleinte nem foglalkozott vele, csak megnézte magának, és konstatálta, hogy legalább nem lesz egyedül. Lassan felértek, a nő fullasztó parfümje facsarta minden érzékét, és nem várt meglepetésben volt része. A nő megfordult, és Annát ismerte fel benne. Meglepetésében nem tudott szóhoz jutni, olyannyira, hogy a főnöke beszédéből csak a két hét szabadságra emlékezett. Lassan az idő múlásával már eredeti nevére sem emlékezett, nem tudta, mi lelte, de nem tudott bemutatkozni a kolleginának. Csak hebegett, majd a nő kisegítette:

-Endre. Tudom, régen volt, de örülök, hogy még életben látlak. Találkozzunk munka után a bárban.

Később a szálloda bárjában elmesélte, hogyan mentették ki Jordániából, és miként került New Yorkba, folyton abban reménykedve, hogy valahogyan még összefut valaki ismerőssel. Ugyanabban az iskolában tanítottak ugyanis, amikor megvádolták őket állam ellenes tevékenységgel, és a hatalomnak kapóra jött, hogy két idegenre kenheti a robbanást az iskolában.

-Változtak az idők Magyarországon, Endre. Hazamehetnénk. Ezért küldött el az igazgató téged is, és engem is szabadságra, hogy ezt eldöntsük. Már nem ellenség Amerika arrafelé.

Két hét múlva Endre levelet kezdett írni, a család még életben lévő tagjainak haza. Már nem volt nehéz az elő sor. Visszatér a gyökerekhez, úgy döntött.