A rózsabokor, és az almafa

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány. Ennek a lánynak udvarolt Palkó, aki, bár módos legény volt, csak nem tudta szerét ejteni a leánykérésnek, mert a kislány nem adta be a derekát. Hol balról jött, az volt a baj, hol pedig jobbról, és az. Hanem ezt megunta Palkó, és egy átkot mondott a lányra, mégpedig azt, hogy addig menjen egy irányba, amíg olyan kórót nem lát, ami elveszi, mert bizony ennek a lánynak minden kérőjével az volt a baja, ami. Palkó összeszedte magát, meg is indult messze vidékre, és addig ment, amíg meg nem szomjazott. De víz nem lévén, csak mennie kellett tovább míg egy felhő meg nem sajnálta, és esni nem kezdett az eső. A legény ekkor levette a kalapját, és teliáztatta a vízből, ám ahogyan ivott belőle földbe gyökerezett a lába, nem tudott mozdulni sem többé. Mondanom sem kell, hogy egy rózsabokorrá változott. Hanem eközben a lánytól elment a kedve már mind a falubelieknek, és az is elkezdett menni, bele a pusztába. Ment, mendegélt, de mindig csak az út rosszabbik felén, és hát ő is nagyon szomjas lett, épp ahol Palkó. Levette a főkötőjét, mikorra egy felhő odaért, de abból egy szál eső sem esett. Egyszerre csak meglátta a rózsabokrot, és elkezdte kérdezni, honnan van neki vize. Azt a választ kapta, csak balról, meg csak jobbról. Ebből nem sokat értett a lány, ezért a felhőt kezdte volna kérdezgetni, de ekkor szél támadt, és a lány, nehogy elfújja a bokor mellől, földnek eresztette a lábát, és egy almafává változott. Teltek-múltak az évek, mire egy pap arra nem járt. Az nézte a két szerencsétlent, emezt virágzani, amazt a gyümölcseit szórni, és hát nem volt rest, szakított a virágból, a falu felé menet, és az almából is vett ugyanúgy, gondolva, a falusiakat majd azzal kereszteli. De mire a faluhoz ért ezek ketten folyton vesződtek. A lány kérlelte, venné-e el a rózsa, de az nem hajlott rá, azt mondta, addig nem amíg a pap vízbe nem tartja őket. Visszatértek a faluba, így hármasban, és így szólt hozzájuk a pap, hogy márpedig ha csodát tehet velük, bizony megszabadítja nyomorúságuktól, és bizony vízbe tartja őket. Ebbe beleegyeztek, és a falu kútjánál meg is tartották az eljegyzést, majd az esküvőt is, és végül minketten visszaváltozhattak azokká akik voltak. Máig is élnek valahol, a puszta szélén, épp eléggé pocakosan a fiú, és pont szép rózsás arccal a lány.