Üdvözlettel a szervertől

Kedves barátom! Sajnos rá kellett jönnöm, hogy nem te vagy az akit nekem teremtett az ég. Olyan mélyre jutott a kapcsolatunk, hogy szinte már nem is létezik, ráadásul nem is válaszolsz a játékfelkéréseimre. Ez egy kissé már túlzás. Tudom más sem beszélget velem az interneten, de ha egy kicsit vennéd a fáradtságot, hogy megkérdezd hogyan telnek a napjaim, hát lennének szörnyű pillanatok a te életedben is, tehát fogd fel az utolsó írásomnak ezt, miután kidobtam a számítógépet az ablakon. Egyszerűen éket ver közénk, és állandóan csak egymás véleményét olvassuk, ami sohasem szól semmilyen közös dologról. Néha, sőt már évek óta tervezem, hogy rád írok, de nem vitt rá a lélek, mert tudom, én sokkal többet kaptam, pár vacak almánál. A közös gyerekeink, és állataink, már régen emlékek csupán. Az élményeink megfakultak, és csak névleg köt össze már minket egy-egy elejtett jókívánság. Semmit sem tudunk egymás életéről, és nem is akarunk. Többször kerestelek telefonon, de te soha sem beszéltél velem, mindig leráztál. Mind egy család voltunk régen, de mára mindenki a saját életét éli, így nem értem miért van még közöttünk összeköttetés egyáltalán. Sohasem szerettelek igazán, eléggé ahhoz hogy megismerjelek, és te ezt viszonzod a mai napig. Ha látom a megnyilvánulásaid a neten, akkor is valami olyasmi jön ki belőle, ami miatt sohasem akartam feléd közeledni igazán, neked csak annyira voltam, hogy meghosszabbítsd velem a farkad. Hogy meddig kapaszkodtál fel egyáltalán nem érdekel, sem az, hogy miből élsz, csak szeretném tudni, nem csak a számítógépemmel kommunikálok, hanem van, vagy mögötte te is, mint ember. Ne válaszolj, mert az még az illúzióját is elvenné annak hogy valaha léteztél, mert rájöttem, mindig is annyira kiszámítható voltál, hogy szinte jobban játszana téged valamilyen mesterséges intelligencia. Tisztelettel zárom soraim, az A32/nnqs mac kiszolgáló.