Reggeli kávéját szürcsölgette, és
arra a gyönyörű hajnalra gondolt, amikor bevilágította bíbor
fénnyel a nappalit a nap, és ifjú házasokként minden rendjén
lévőnek tűnt. Bár most is csak az aggasztotta, vajon lesz-e dugó
az autópályán, és hogy férje baleset nélkül hazaér-e, mint
mindig, ugyanazt a félelmet érezte mint az elején, amikor
elkezdett fuvarozni párja.
A kocsisor haladt a hajnali homályban,
és a férfi érezte, hogy otthon várják. Ez mintegy telepátiaként
összekötötte őket, a reggeliző asszonyt, és az úton lévőt,
aki most épp egy szendvicsre vágyott, és egy meleg ágyra, talán
estig hazaér, gondolta. Bekanyarodott a pihenőbe az egyik
benzinkútnál, és majszolni kezdte az előző nap megvásárolt
ételt, majd főzött egy kávét ő is. Gondolatban már otthon
járt, csakúgy mint felesége úton, keresve egymás gondolatait.
Valahol találkoztak, mert mikor a férfi elaludt párjáról
álmodott, aki, mintegy ötszáz kilométerre, szintén elbóbiskolt
még egy kicsit. Álmukban újra látták az esküvő előtti
önmagukat, és elégedetten tették magukévá a földöntúli éter
eme érzéskeverékét, amely egyszerre volt érzéki, és
varázslatos. Négy óra múlva a férj felébredt, és kiállt a
parkolóból. Elindult, kicsit fékezett a kihajtásnál, és nem is
történt vele más egyéb szokatlan, csak ami egy fuvarból hazatérő
sofőrrel történhetett. A nap egyre vakítóbban ragyogott a
tavaszi égbolton, egy madár körözött felette, majd leszállt az
este, és végül bekanyarodott furgonjával a ház udvarára. Az
asszony már várta, és miközben vacsoráztak elmesélték, mi
történt velük az eltelt egy hétben, az Európai körúton, majd
az alváshoz készülődve eszükbe jutott a reggeli álom. Rájöttek,
semmi sem változott húsz év alatt, és egymást átölelve aludtak
el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése