Harminc év körei

Elmúltak a mézes hetek, s röviddel az után hogy Endre munkát talált, ez évben már ez volt a harmadik, Klári kezdte sejteni, hogy nem lesz minden annyira rendben, mint azt eltervezték. Valahogyan nem akartak kijönni a pénzügyeik úgy ahogyan azt eltervezték, mindig kevesebb volt, mint amire szükség lett volna. Nem a feltétlenül szükséges dolgokra kell gondolni, hanem a közös élményekre, amik, úgy gondolták , meg fogja alapozni a kapcsolatukat, azt remélték, minél tovább. Hitelt nem akartak felvenni, pedig egy autóra szükségük lett volna, és mégis, folyton, amikor egy-egy bolt előtt elmentek mindig azon tűnődtek, mivel lephetnék meg a másikat. Néhány év eltelt ebben a rózsaszín ködben, azonban mindkettőjüknek szüksége volt egy biztos pontra, az albérleten túl. Belevágtak hát a lakáskeresésbe. Nézegették az apróhirdetéseket, kisebb legyen, vagy éppen nagyobb, végül Klári rátalált álmai otthonára, amire kaptak is hitelt. Ezután kezdődött csak a hajtás. A munkahelyeiken elvállaltak minden túlórát, és szinte szakadásig dolgoztak, éjt nappallá téve, hol túlfizetve, hol spórolva, de végül mindig maradt egy kis pénzük, amiket a hétvégeken elkölthettek. Ezeknek az együtt töltött mulatásoknak meg is lett a gyümölcse, na meg persze a munkának, mert környezetük, szomszédaik látták, mi munkájuk van azzal a házzal, és örültek, hogy ilyen dolgos szomszédaik vannak. Eltelt lassan öt év, és belátták, hogy ennek sohasem lesz vége. Ezért változtatni kellett, csak még azt nem tudták, hogy hogyan. Az élet meghozta aztán a döntést helyettük. Gyermekük született. Mostantól minden körülötte forgott, bár így már volt egy céljuk amiért megérte. Ahogyan a gyermek cseperedett úgy törődtek bele a robotba. Egyre fásultabbak lettek, és Gergőre mindig kevesebb idő jutott, mint szerették volna. Tulajdonképp tizennégy év eltelt, mióta megszületett, és ekkorra már hadban álltak különc szokásai miatt vele. Minden nap egy küzdelem volt. Hangos zenét hallgatott, drágább telefonokat akart, Rengetegbe került az öltöztetése, mert különleges igénye volt minden iránt, amit ugyan örömmel vettek, de ekkor már szabadulni akartak leginkább. Egymástól is és a robottól is. Folyamatos veszekedéseik az őrületbe kergették a tinit, aki lázadozni kezdett, és kimaradozott az iskolából éppúgy, mint otthonról. Extravagáns stílust kezdett követni, és drogozni kezdett, ami állandó konfliktusokhoz vezetett, mert többször kórházba került miatta, így elvonókúra elvonókúrát követett. Végül nem bírták tovább és Klári beadta a válókeresetet. Csendben elváltak útjaik, mindketten lakást vettek a régi árából, és Gergő az apja mellett döntött, hogy vele marad. Ekkor már csak könnyűdrogokat használt, azokat is csak alkalomszerűen, így lenyugodva lassan ő is munkába állt. Iskolai végzettség híján beállt dolgozni, majd megnősült, és innen akár kezdődhetne is az elejéről a történet, mert ők is, mint szüleik ugyanabban a cipőben jártak, igaz harminc évvel később.