Izzó határban a nyári nap heve
Éget minden élőt, s nem jön ég leve
Könnyezz magas ég, zúgjon viharod
Most ess, te bitang, ess megáltalkodott
Hőség elől menekül a föld írmagja
Nincs se holt, se élő, mi ne szomjazna
Felhők hát jöjjetek, ne legyen égő napunk
Most segíts vihar, most könyörülj rajtunk
Törjön az árboc, nyikorogjon deszka
Vizet az istenért! Kiált ki szomjazza
Fújjon hát ezer szél, szakadjon vitorla
Most ess, mikor már mindenki szomjazza
S végül egy szakadás, talán egy felhő
Megkönyörül rajtunk, és szél szárnyán jő
Esik már, záporoz, a föld boldogan issza
Szól a zivatar; megjöttem, mihaszna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése